18. rész

12 nap...ennyi telt el azóta mióta fel raktam a 17. részt. 1 díj, 4 komment. 17 bejegyzés. Hogy miért is írom le ezeket? A blog lehet be zár. Lehet befejezem. Már nem olvassátok annyian. Lassan elfogynak a feliratkozók. 3 feliratkozóm maradt. 12 nap kellett ahhoz, hogy a kötelező 3 komment össze jöjjön. Tudjátok az milyen sok idő 3 kommenthez? Rengeteg. Komolyan kezdek kételkedni már az írás tudásomban is. Ennyire szarul írok emberek? Mondjátok már meg. Vagy a unjátok mert akkor nem folytatom. Akkor nem ölök bele ennyi energiát akkor nem pocsékolom erre az időmet mert higgyétek el azt az időt amit a blogokra és rátok szánok mással is eltudnám ütni!
Jó olvasást.... kommentáljatok vagy bánom is én már.

_________________________________________________________________________________

Csodálatos pillanat volt. Harryt végre magaménak tudhattam. Minden végre remekül alakult. Vagy mégsem minden?
Hátra mentem a backstageba ahol Eleanor és Danielle volt.

- Sziasztok!- boldogan léptem oda hozzájuk.
Rám néztek majd elfordultak.
- Mi a baj?- lepődtem meg.
- Mi a baj? Ezt most komolyan kérded? Szó nélkül elmentél. Nem is kerestél minket. Azt hittük meghaltál. És még megkérded, hogy mi a baj?- förmedt rám Eleanor.

- Én sa..sajnálom.- hallgattam el.- Igazatok van. Nem kellett volna ezt tennem veletek.
- Mindenkit itt hagytál Darcy! A fiúkat, a foci csapatot, a sulit, a barátaidat, Londont. Zayn teljesen kiborult. Elvesztettük a bajnokságot. Harryt megkaptad de minden mást elveszítettél. Nem maradt semmid és senkid rajta kívül. Elvesztél Darcy. Egy senki lettél.- Eleanor szavai lesújtottak.

- Tudod a valódi okát, hogy miért nem jöttem vissza? -néztem szemeibe.
- Nem és nem is érdekel!- mondta ridegen.
- Amíg nem tudod a valódi okát addig ne is ítélkezz.- ezt már a fiúk is hallották.

- Szia Darcy!- ugrottak a nyakamba kivéve Zaynt. Néhány puszi után elengedtek oda álltam elé.
- Szia Zayn!- hajtottam le fejemet. Nem szólt semmit csak megölelt.
- Hiányoztál!- súgta fülembe.
- Te is nekem Zayn, te is nekem!- szorítottam magamhoz. Pár perccel később elengedett. Harry hátulról átkarolt és megpuszilgatott.

- Gyertek menjünk! Van miről beszélnünk!- mondta Louis és rám mosolygott.


***

Bementem a jó öreg kapun. Beléptem azon az ajtón, amint utoljára távoztam. Le ültem a jó öreg kanapéra.

- Mesélj Darcy!- mosolygott Niall.- Mit csináltál ebben az 1 évben?
- Hát... nagyjából az egészet a testemen kívül töltöttem.- mondtam.
A többiek nevetni kezdtek azt hitték viccnek szántam.
- Hogy-hogy vissza jöttél?- mosolygott Liam.
- Előbb is vissza jöttem volna.-hallgattam el.
- Miért nem tetted?- kérdezte Danielle. Végre megszólalt.
- 3 nap után akartam vissza jönni, de mikor elhagytam Londont. Volt egy balesetem. Kómába estem. 1 hónappal ezelőtt ébredtem fel. 3 hétig megfigyelés alatt voltam. 4 nappal ezelőtt engedtek ki a kórházból. Az üveg szilánkok szét vágták a karomat, lábamat, az egész testemet. Ezért nem jöttem vissza Eleanor!- szegeztem  rá tekintetemet.

- Sajnálom, nem tudtam!- hajtotta le fejét.
- De most már jól vagy?- kérdezte Zayn aggódóan.
- Igen Zayn!- nyomta egy puszit arcára.
- Na én már nem is kapok?- kérdezte Harold.
- Dehogy nem!- mosolyogtam és nyomtam egy puszit szájára.
- Sajnálom Darcy!- ölelt magához Danielle.

Eleanor felállt és kiment a konyhába. Haragszik rám. Megértem. De azért eléggé fájt tőle amiket a fejemhez vágott.
- Felmegyünk?-kérdezte Harry.
- Felmehetünk!-mosolyogtam.
- Lejöttök még?- kérdezte Zayn.
- Nem hiszem!- mondtam.
- Akkor jó éjszakát szép álmokat Darcy!- nyomott arcomra két puszit és megölelt.
- Neked is Zayn! Szép álmokat!- meg csókoltam puha arcát és megöleltem.