11.rész

Összetörtnek, becsapottnak és reménytelennek éreztem magamat. Mindenki csak bele rúgni tud az emberbe.
Megint, megint átvágtak. Nem volt elég már az, hogy ugyan az a fiú ötödikben majd hetedikben is átvágott?
Akkor nagyon mélyponton voltam. Vágdostam magamat. De most nem lesz így! Nem fogom még egy emberért kikészíteni magamat!! Feküdjek levele? Aztán miért? Hogy én is egy legyek a sok közül??
Felejtse el! Majd akkor történik meg ha, én akarom. Elakarom felejteni. Elakarok mindenkit felejteni.
- Darcy bejöhetünk?- szólalt meg két ismerős hang az ajtó másik oldaláról. Nem szóltam semmit csak elmentem az ajtómellöl és bejöttek.- Ne foglalkozz velük!- öleltek át.
- Mármint kikkel?- értetlenkedtem.
- Te még nem tudod?- lepődtek meg.- Az egész iskola arról beszél, hogy...- hallgattak el.
- Hogy??-  néztem fel. - Mondjátok már!
- Ezt inkább jobb ha, nem tudod..
Nem szóltam semmit.. nem hiszem, hogy képes lettem volna egy újabb idióta pletykát elviselni.
Érdekes módon Eleanor és Louis kapcsolatáról nem írtak semmit....
Danielle és Liam kapcsolatáról sem.
Miért olyan nagy szám, hogy ha, neki van valami a kapcsolatával? Az One Direction 5 különböző emberből áll. Nem pedig 5 Harry Stylesből!!
- Ilyenkor mi zajlat le a fejében?- súgta oda Danielle Eleanornak. Megforgattam szemeimet.- Szerintem adnod kéne Harrynek még egy esélyt.
- Nem tudom, hogy lenne-e elég erőm beszélni vele.- törölgettem szemeimet.
- Lesz!- vágták rá egyszerre.
- Jó, de azt se tudom, hogy mikor találkozunk. És az meg tök gáz lenne, ha ezek után felhívnám, hogy: Szia Harry beszélni szeretnék tudunk találkozni?-  forgattam szemeimet.
- Ma megyünk hozzájuk és te is eljössz velünk majd ott beszélsz vele!- mondta Eleanor.

***


- Darcy, készen vagy már?- kiabáltak a konyhából a lányok.
- Egy pillanat!- megnéztem még egyszer magamat a tükörben és lementem a lépcsőn.
A lányok tátott szájjal néztek végig rajtam.
- Csodálatos vagy!- ugrott a nyakamba El.
- Biztos, hogy Harryvel kibékültök, persze, ha nem ájul el mikor meglát!- kacsintott Danielle.

***

~ One Direction Ház ~

- Lányok ez nekem nem megy!-fordultam vissza az ajtóból.

- Dehogy nem!- löktek be. - Sziasztok fiúk megjöttünk!

Síri csönd......Hol lehetnek? Felmentem Harry szobájába. Nem volt sehol senki. Lementem, a lányok se voltak sehol. Bementem a nappaliba, itt sincs senki. Kezdtem kicsit megijedni. Felmentem még egyszer Hazza szobájába. Akkor lépett ki egy szál törülközőben a fürdőszobából. Meglepődve bámult rám.
-Szia Harry!- törtem meg a csendet.
- Heló. Hát te?- törölgette fürtjeit.
- Beszélnünk kell.- most először néztem újra zöld szemeibe.
- Tényleg? Vagyis igen.- ült le az ágyra.-  Figyelj Darcy, ne haragudj!
- Te ne haragudj! Nem lett volna szabad olyanokat a fejedhez vágnom!-ültem le mellé.
- De mind ez nem történik meg, ha én nem kérek tőled ilyet.
- Jó, de, ha én nem nevezem hülyeségnek a kapcsolatunkat, akkor te nem mondasz ilyet. - érveltem.
- De, ha nem féltékenykedtem volna akkor ez az egész nem történik meg.- makacskodott.
- De, ha...- gondolkoztam.- Ez nem ér, nem jut eszembe semmi.- fontam karba a kezemet.

- Darcy, kezdjünk mindent elölről.- nézett rám komolyan.
- Harry, nem kezdhetjük elölről!- néztem rá.
- Miért nem?- tekintete elszomorodott.
- Mert én a csóktól akarom folytatni!- tettem kezemet kezére.

Újra mosolyogni kezdett, gödröcskéi újra megjelentek arcán. Szeme ragyogni kezdett.

- Benne vagyok!- közeledni kezdett felém.

Közelebb húzott magához. Egyik kezemet mellkasára tettem,a másikat göndör fürtjei közé csúsztattam. Még egyszer rám pillantott, majd megcsókolt. Szorosan tartott magához. Csupasz felső teste néhol még vizes volt.

- Darcy, nem foglak sürgetni! Akkor fog megtörténni amikor te akarod. De, ha nem velem akarod én azt is megértem.- beszélt.
- Harry! Jobb embert ehhez a dologhoz nem is tudnék elképzelni, csak téged!
- De hát azt mondtad...
- Tudom jól mit mondtam! De azt egy percig sem gondoltam komolyan! Én azt akarom, hogy te vedd el!- ültem vele szembe az ölében.
- Köszönöm, hogy nekem adod!- csókolt meg.
- Amúgy hol vannak a többiek?- kérdeztem.
- Elmentek valahova azt hiszem 2 nap múlva jönnek haza.
- De hát a lányok...- csaptam egy nagyot fejemre.- Tudtam, hogy tervelnek valamit!- idegeskedtem.
- Nyugi! Ha ők nem csinálják most ezt! Akkor most mi sem lennénk itt.
- Tudom!- öleltem meg.- Szóval most 2 napig egyedül leszel ebben a hatalmas házban?- vetettem felé egy perverz mosolyt.
- Nem, nem leszek egyedül, mert te itt fogsz aludni nálam!- kacsintott.
- Azt hiszem ezzel nem ellenkezhettek!- csókoltam meg.

- Amúgy nagyon tetszik rajtad ez a ruha!!- mért végig.
- Tetszik?- nevettem.
- Igen, igen!! Nagyon is!- kacsintott.

Hirtelen felálltam Harry öléből és leszaladtam a nappaliba.

- Mi történt?- rohant le Hazza.
- Psszt! Hát nem hallom mit mond Spongebob!- pisszegtem le.

Halkan kuncogni kezdett és bement a konyhába. Később egy tál popcorn-nal tért vissza. Leült mellém és átkarolt.  Miután vége lett a Spongebobnak észre vettem, hogy elaludt. Lehoztam egy pokrócot, hozzá bújva, ráfeküdtem mellkasára és betakartam magunkat. Lágy szuszogása megnyugtató volt. Hihetetlen, hogy pár nappal ezelőtt a hátam közepére sem kívántam Harry-t, most meg már egymás karjaiban fekszünk a máskor mindig hangos zsibongó házban.

***

A napfény szúró sugaraira keltem fel. Szemem fájt még az erős fény miatt. Megpróbáltam felállni a kanapéról, de még az alvás alatt elgémberedett lábaim képtelenek voltak elbírni testsúlyomat. Beletúrtam hajamba, miközben végig néztem magamon. Valami megváltozott rajtam. De mi? Párszor még végig néztem magamon, mikor rájöttem, hogy Hazza pólója  (ami épp, hogy takarja fenekemet) volt rajtam. Félénken néztem be a pólóm alá. A megnyugvás érzése járta át testemet, mikor meggyőződtem, hogy  rajtam van a melltartóm. De jut eszembe Harry hol van? Kimentem a konyhába. Egy levelet találtam az asztalon a narancslével teli pohár alatt a tojásrántotta mellé kikészítve.

Jó reggelt édes....

Remélem jól aludtál! Ne haragudj, hogy nem tudtam ott lenni mikor felébredtél, de el kellett intézzek pár dolgot. Mielőtt megkérdeznéd, nem mondom el mi az a pár dolog. Legyen meglepetés;)) Hamarosan otthon vagyok. Addig is ezer millió trillió billió csók a szádra.

 Harry xx 

Elmosolyodtam az utolsó mondatán. Leültem az asztalhoz és megettem az általa készített ínycsiklandó reggelit. Elmosogattam majd az ablakban ülve figyeltem, hogy mikor parkol be a fekete Range Rover a kocsi felhajtóra. De nem jött. Szomorúan fordultam meg. Meglepődve álltam az előttem lévő hatalmas virágcsokor miatt. Arrébb hajtottam a gyönyörű szép rózsákat, hogy  felfedjem a mögöttük álló imádni való embert. Mosolya felvillant. Szemem ragyogott. Gödröcskéi megjelentek. Akaratlanul is elmosolyodtam. 

Nem volt szükség szavakra. Mind ketten tudtuk, hogy mit érzünk most ebben a pillanatban. Harry lerakta a dohányzó asztalra a rózsát. Azonnal nyakába ugrottam és megcsókoltam. A könnyem is ki folyott a meghatottság miatt. Soha senki nem lepett meg ilyennel. Sőt még ajándékot se kaptam egy fiútól sem.. Pedig több barátom is volt már. De mind tahó paraszt volt. De Harry... bár még nem a barátom, de egyszerűen elolvadok minden egyes pillantásától, érintésétől, csókjától, ölelésétől, szavától, testétől, lelkétől.......

- Megtaláltad a levelet?- ölelgetett.

- Igen! És most már tudom mi volt az a pár dolog!!- nyomtam egy puszit arcára. - Köszönöm!

- Ugyan! De még van egy dolog. - tette kezét combomra, majd egy könnyű mozdulttal ölébe tette lábaimat.

-  És mi az?- kíváncsiskodtam......

- Titok!- kacsintott.

- Harold! Ne szórakozz velem mond már!- tettem kezemet derekára.

- Oké, oké! Elmondom, ha nem szólítasz többet Haroldnak!- nevetett.

- Rendben!- mosolyogtam. 

- Szóval a másik ajándékod...........